Megítélés

Az ítélkezés egy rossz szokás, a gyűlölet egyik formája, mely széthúzáshoz, lenézéshez és gőgösséghez vezet. Negatív gondolkodással és érzelemmel társul, megkeserítí az ember életét és magányossá teszi. Eltávolít az egységtől, az összetartozás érzésétől, és a szeretet megélésétől.

A Navarátri második napjának üzenete:

„Abbahagyom az emberek megítélését.”

Szent Pál apostol rómaiakhoz írt második levelében ezt olvashatjuk:

„Nincs mentség számodra, akárki is legyél, ha magadat bírónak képzeled, és mások felett ítélkezel. Ha másokat elítélsz, azzal magadra is ítéletet mondasz. Hiszen te is ugyanazokat műveled, amelyek miatt a másikat elítéled!¹ Igen, Isten valóban elítéli azokat, akik ilyen dolgokat tesznek, és tudjuk, hogy az ő ítélete igazságos.² Hogyan is képzeled, hogy te majd elkerülöd Isten ítéletét, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, miközben magad is ugyanúgy élsz?³ Vagy talán semmibe veszed Isten gazdagon áradó jóságát, elnézését és nagy türelmét? Nem veszed észre, hogy jóságával arra az elhatározásra akar vezetni, hogy megváltoztasd a gondolkodásodat és egész életedet?”

1. Öntükrözés: Amikor másokat megítélsz, gyakran azokat a tulajdonságokat vagy hibákat vetíted ki rájuk, amelyek benned is megvannak, vagy amelyektől félsz. ↩︎
2. Saját felelősség: Azzal, hogy mást elítélsz ugyanazért a cselekedetért, elismered, hogy a cselekedet rossz, így saját magadat is kárhoztatod, ha ugyanezt teszed. ↩︎
3. Menthetetlenség: A bibliai kontextus szerint az ítélkező ember menthetetlen, mert bár látja a bűnt a másikban, nem veszi észre a sajátmagában.  ↩︎

Tehát erőfeszítést kell tennünk, hogy kikoptassuk ezt a rossz tulajdonságot. Legyünk éberek, NE menjünk bele a pletykálkodásba. Gyakoroljuk a jóindulatot, a nagylelkűséget, az együttérzést és a megbocsátást.

„Ahogy szeretnéd, hogy mások cselekedjenek veled, tégy úgy másokkal.”

„Minden élet egy. A világ mindenkinek az otthona; mindenki tagja az emberiség családjának.
A teremtés egyetlen szerves egész. Mindenki része a nagy egésznek.
Az ember boldogtalanná teszi magát, ha megpróbál elkülönülni a többiektől. Az elkülönülés maga a halál, az egység maga az örök élet.
Gyakorold a kozmikus szeretetet! Foglalj bele mindenkit! Ölelj magadhoz mindenkit! Ismerd fel másokban az értéket! Dönts le minden korlátot, minden faji, vallási és érzékelhető előítéletet, mely elválasztja az embert az embertől! Ismerd fel a kettősség nélküli lényeget, minden teremtmény halhatatlan valóját! Védelmezd az állatokat! Tiszteld az élet szentségét! Ha így teszel, ez a világ a szépség, mennyei béke és nyugalom paradicsoma lesz.” – Srí Szvámí Sivánanda

Váljon kedves teljességetekre!

Hasonló tanításokat ide kattintva olvashatsz.