Jógáról

“Bárki jógázhat, nem számít, mennyi idős, milyen vallású, milyenek az anyagi és egyéb körülményei. Fiatal vagy öreg, beteg vagy egészséges – mindenkinek hasznára válhat ez az évezredes tudomány. Végtére is lélegezni mindnyájunknak kell, bármilyen életút van kijelölve számukra. És egyikünk sem úszhatja meg ízületi gyulladás nélkül, ha helytelenül táplálkozik.

Megtanulhatunk meditálni egy virágon, a Dávid-csillagon, a Kereszten, vagy akár Rámán vagy Krisnán. A koncentráció tárgya lehet különböző, de a technikája mindig ugyanaz marad.

Az első jógik két alapvető kérdésre keresték a választ: “Hogyan szabadulhatok meg a fájdalomtól?” és “Hogyan győzhetem le a halált?”. Fölfedezték, hogy az ászanákkal az ember úrrá lehet a fizikai fájdalmon, a pránájámával a lelki gyötrelmeken, a meditációval pedig felismerheti, hogy ki is ő valójában. A nevek és formák alkotta hamis identitás kötelékéből kiszabadulva felülemelkedhet a testén és megtalálhatja a valódi, halhatatlan Én-t. Láthatjuk tehát, hogy a jóga a test edzésével kezdődik, és annak legyőzésével végződik.

A jóga nem elméleti, hanem gyakorlati tudomány. Ha valaki még soha életében nem kóstolta a mézet, hiába próbálják győzködni mások, hogy az milyen édes, milyen jó, addig nem fogja megérteni, amíg ő maga is ki nem próbálja.

Kezdje el a jógázást és meglátja, mennyi csodálatos élményt nyújt majd.” – Szvámí Visnu-dévánanda

– Szvámí Visnu-dévánanda