Advaita Védánta
Szvámí Szvarúpánanda cikke a Sivananda Yoga Life magazin 2003. őszi számában.
Szvámí Szvarúpánanda Szvámí Visnu-Dévánanda rangidős tanítványa. A Sivananda Yoga Vedanta Center spirituális vezetője Amerika nyugati partján és Izraelben. Szintén ő vezeti a Sivánanda Ásramot Nassauban, a Bahamákon.
Bevezetés Sankarácsárja Advaita Védántájába
Mottó: “Az edény nem csak az agyag. Ám ha az edény mindössze csak agyag volna, amikor összetörik, az agyagnak is el kellene tűnnie.”
Sankarácsárja
Bármi, amit sokaságként érzékelsz, az nem más, mint az egyetlen Brahman – a tiszta, abszolút tudat.
Srí Sankara advaita védántája szigorú és abszolút. Srí Sankara védántája a magasan képzett emberekhez szól, ezért nem köt kompromisszumot az igazság tekintetében.
Srí Sankara szerint minden, ami van, Brahman. Világosan kifejti, hogy minden, ami van, az csakis Brahman, csakis a tiszta tudat. Brahman a teljes egység, ami azt jelenti, hogy bármilyen sokféleséget is látsz, az csupán Egy. Bármi, amit sokaságként érzékelsz, az nem más, mint az egyetlen Brahman – a tiszta, abszolút tudat. Minden különbözőség, másság csak illúzió, mint amikor az óceán változásait nézed, ahogy hullámzik a víz, de az a víz maga az óceán. Mi is a valódi óceán? Mik is valójában a hullámok? Mi a vízcseppek lényege? Maga a víz. Csakis és egyedül a víz. Bármi, amit sokféleségnek észlelsz, mind Brahman, ez az egyetlen valóság – ez Sankarácsárja tanítása. Mindez nem más, mint a tiszta, abszolút tudat, amit pedig észlelsz, az látszat. Brahman az egyetlen, nincs más.
Az átman (Lélek) magától értetődő. Ugye tudod, hogy létezel? Még akkor is, ha kételkedsz.
Ki az, aki kételkedik? Aki létezik, az kételkedik. Amikor Sankarácsárja azt mondja, hogy az átman magától értetődő, úgy érti, hogy átman az, akit úgy tapasztalsz, hogy “Vagyok, létezem.”
Ezt tapasztalod te is, még csak ki sem kell mondani. Tehát ami létezik, az a tudat. Te vagy az észlelő, a tapasztaló és ez nem más, mint a tudat. Felejtsd el a reflektálást vagy nem reflektálást. Végső soron az észlelő nem más, mint a tudatosság. Tehát nincs szükség arra, hogy bizonyítsd a léted, mert aki bizonyít, az, az maga, aki tudatos.
Tegyük fel, ha azt mondod: “Muszáj bizonyítanunk.“ Ki az, aki bizonyít? Az, aki bizonyít ugyanaz, mint aki létezik, az, aki tudatos. Ezért az átman magától értetődő, nyilvánvaló – nincs szüksége bizonyításra.
Nem szükséges bizonyítani. Nem valami külső bizonyítás hozza létre az átmant.
Szükséges, hogy Szvámí Szvarúpánanda mondja meg neked, hogy létezel?
Még ha megmondaná is, felesleges lenne. Mert ki is van tudatában Szarúpánandának?
Az, aki létezik, az van tudatában. Az átmant tagadni nem érdemes, hiszen aki az átmant tagadja, az is létezik, az is maga a tudat.
Az átmant tagadni nem lehet, hiszen az átman az maga, aki tagadja.
Az átman minden tudás alapja.
Ki az, aki tud? Az észlelő tud, az, aki maga a tudat, aki létezik. Azt mondod, “tudom”, ismerem a védántát, vagyis van valaki, aki ismeri a védántát.
Az, aki ismeri a védántát, az az, aki csendes, az, aki tudatos és az, aki létezik. A létezés nem valaki más. Így tehát Brahman sem valaki más.
Mikor Brahmanról beszélgetünk, semmi másról nem beszélünk, mint rólad, legbelsőbb lényegedről, ami te vagy. Az Én, legbelül. Nos, hol is van az Én?
A védántában 3 dologról beszélünk:
Van a külső, – ez az, amit érzékelsz, a fizikai tárgyak, a külső dolgok, a test.
Aztán van a belső, – az elme.
És van egy legbelső valami, ami az elmét is ismeri, és ami a külső világot szintén ismeri, ami nem más, mint Te. Ez az, aki Te vagy, a tudat, aki létezik, és akinek nincs szüksége bizonyításra. Mindig tiszta, csendes, életteli, szeretetteljes, békés és egyszerű. Egyszerű. Csakis a tudat egyszerű. A tudaton kívül semmi más nem egyszerű. Az elme nem egyszerű. A fizikai test, mint tudod, szintén nem egyszerű. A világ sem egyszerű. Ám egyszerű a tudat, ami tud róluk. Az egyszerű. És Ez Te magad vagy: a tudat, Te vagy az Átman, a Brahman. A belső Én.
Ám az a helyzet, hogy ez nem csak belül van – ez a védánta szépsége. Belül van, de kívül is. Tudod, bármi, ami jön, vagy megy, az csak látszat. Miért? Nem mondjuk például arról a képről, amit magad előtt látsz, hogy nem valódi, de pontosan tudjuk, hogy volt idő, amikor az a kép nem volt ott és lesz majd idő, amikor meg már nem lesz ott. Mielőtt a festmény megszületett és miután megszűnt létezni, olyankor hol van a kép? Ezért, ha azt mondod, hogy ez a kép a tudattól függetlenül létezik, nincs igazad. A képnek nincs független létezése attól, aki annak tudatában van. Amennyiben van független létezése, hol volt korábban és hová lett, amikor eltűnik? Ez minden formával így van. Nem mondjuk, hogy a világ nem valódi, azt mondjuk, hogy a világ csak látszat, mert nem független attól, aki tudatában van, a tudattól. Azt mondja a védánta: „Amikor a világot szemléled, úgy tűnik, mintha az nem lenne más, mint tőled független, a tudatodtól független önálló létező.“
Ez tévedés. Nem így van. Érzékeled a világot, és az érzékelt világ nem más, mint jelenségek az egy, tiszta tudatban. Tehát Sankarácsárja szerint az önvaló belül is van és kívül is.
Eszerint az önvaló felismerése azt jelenti, hogy észleled az átmant önmagadban és önmagadon kívül is. Az Önvaló előtted van. Az Önvaló mögötted van. Jobbra van. Balra van. Lent és fent van. Mindenhol ott van. Minden csakis Brahman és te is az vagy. Ez az igazság.
Brahman nem testben megjelenő lény. Nem tárgy. Nem független tőled, nem a tudatodon kívüli. Ezért aztán a védántában nem egy tőlünk független Istenben hiszünk. Brahman nem egy tárgy, amit észlelni tudsz, mert szemmel nem látható. Az észlelőn és az észlelten túli. Mind az észlelő és az észlelt Brahmanon belüli jelenségek. Az upanisádok azt monják: “néti néti“ Sem ez, sem az. Az upanisádok kimondják, bármit is akarsz mondani Brahmanról, az hamis, mert Brahman nem egy tárgy. Nem tudsz beszélni olyasmiről, ami nem érzékelhető. Amikor a védántában Brahmanról akarunk beszélni, az egyetlen, amit mondhatunk, hogy „néti néti“, ez az, amit Sankarácsárja tanított.
Az edény nem csak az agyag. Ám ha az edény mindössze csak agyag volna, amikor összetörik, az agyagnak is el kellene tűnnie. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük. A lényeg létezhet forma nélkül, de nem létezhet forma lényeg nélkül. Ha azt mondjuk „néti néti“ ez nem jelenti azt, hogy ez a forma Brahman. A forma soha sem Brahman, ám soha nem létezik rajta kívül. Ha tehát azt mondod, Szvámí Szvarúpánanda Brahman, nincs igazad. Szvámí Szvarúpánanda csak egy megjelenési formája Brahmannak, mint bármi más. Mi erre a bizonyíték? Valaha Szvámí Szvarúpánanda feltűnt és lesz idő, amikor eltűnik, és most épp úgy tűnik, hogy létezik. Így tehát Szvámí Szvarúpánanda nem Brahman, de Brahmantól elkülönült létezése sincs.
Ez nem jelenti azt, hogy Brahman egy negatív fogalom, metafizikai absztrakció, nem-entitás, vagy üresség – a védántában világosan kimondják, hogy Brahman nem üresség. Néhányan félreértik a Buddhizmust. Azt gondolják, hogy a Buddhizmus lényege az üresség – ám az nem üresség. A védántában világos, hogy Brahman nem az üresség, és ha te ezt gondolod, tévedsz. Brahman nem csak a semmi és nem is a más valami. Ha azt gondolod, hogy amikor Brahmanról beszélek, valami másról beszélek, ez sem igaz. Rólad beszélek. Brahman nem más valami, Ő a teljesség. A teljesség a purna, ami azt jelenti, hogy semmilyen nézőpontból sem hiányzik belőle semmi. Végtelen, következésképpen csak egy, hiszen hogyan lehetne két végtelen? Változatlan, hisz a teljesség nem jön és megy. Magától létezik, ami azt jelenti, hogy nem függ semmi mástól. Például azt mondhatod, a mikrofon létezése függ az elektromosságtól vagy az anyagtól. De az energia vagy az anyag mitől függ? A tudattól. Manapság a fizikusok is erre jöttek rá: az anyag és az energia a tudattól függ. De a tudatod független, semmi mástól nem függ, ez magától van.
Van, aki azt kérdezi, lehetsz-e tudatos tudattartalmak nélkül? A válaszom: igen. Ha tudatos vagy, azt látod, hogy van valami, ami nem képes létezni anélkül, hogy valaminek tudatában ne lenne: ez a szubjektum. A szubjektumok és objektumok egyszerre jelennek meg és tűnnek el. Nincs szubjektum objektum nélkül és objektum szubjektum nélkül. Tehát a tudat mindig ott van akkor is, ha nincs mentális tartalom, ha nincs jelen szubjektum és objektum.
A tudat ott van, mind mély alvásban, mind szamádhiban.
Önmagától való, önvaló, léleköröm. Azt gondoljuk, ezt az örömöt külső dolgokból nyerjük. „Boldog vagyok, mert megérkezett az, akire vártam.“ Honnan származik ez az öröm? A szeretett személytől. De mi történik, ha a kedvesem elmegy? Szenvedni fogok. Ez tehát nem az önvalónak, a léleknek az öröme – ez valamitől függ. A lélek öröme azt jelenti, hogy Brahman maga az öröm. Átman maga az üdvösség. Ma valaki azt kérdezte tőlem:
„Tegyük fel, hogy felismerted valódi önmagad, mit választasz, a szenvedést vagy a boldogságot?“ A válasz: nincs választási lehetőséged. Isten mindig Isten, az átman mindig üdvös, így hát nincs választás. Amikor ledörzsölöd a szennyeződést előtűnik az arany, ami mindig is ott volt, ez mind csakis az üdvösség. Hol itt a választás? Csak az lehetsz, ami vagy. A lélek öröme az üdvösség, s ez az üdvösség, nem függ semmitől. Önismeret – az átman, a tudat. Mi az ismeret? Lehet-e tudni tudatosság nélkül? Még ha vannak is ismeretek az elmédben, ám nem vagy tudatában, akkor hogyan beszéljünk tudásról?
A tudás tudatosság, átman maga a tudás. Ha tehát tudatára ébredsz az átmannak, az nem azt jelenti, hogy ismereteket gyűjtesz róla, hanem hogy te a megismerő tudat vagy. A tudás, amit keresel, te magad vagy. Azt mondják, először a lelket találd meg – Jézus szépen fogalmazta meg: “Először keresd Isten országát a mennyben, az összes többi megadatik néked.“ A dnyányik azt mondják: ismerd önmagadat, és minden más megadatik.
Jézus ugyanezt mondta: “hol a mennyek országa? Benned.” (1)
Önismeret és a lélek boldogsága – ánanda, ugyanazok. Ez a szvarúpa (forma), ez a lényeg. Mi Brahman? Brahman a mi igazi identitásunk.
Az óceán víz, a hullámok víz, a cseppek, a jéghegy, a felhők víz. A víz mindezek lényege, az igazi identitásuk. Ezt a lényeget hívjuk szvarúpának. A Brahman minden dolgok lényege. Minden más, csak látszat. Brahman az eszenciája ennek a látszatnak. Brahman az ismerő. Te az ismerő vagy? Amikor érzékelsz, te vagy az érzékelő? Igen. Mi az érzékelő lényege? Hát nem a tudatosság vagy öntudat? A látó, aki mindig is mindennek a tanúja.
Ez transzcendens, mert az elmén túl és a testen túl van. Honnan tudjuk? Ahhoz, hogy ismerjük az elmét, a fizikai testet, és ezek észlelőjévé váljunk, ezek fölé kell emelkednünk.
Ha ennek a mikrofonnak a része lennék, sosem lennék képes azt megismerni. Csak azt ismerheted meg, amin felülemelkedsz. És azt honnan tudod, hogy te a felülemelkedett vagy? Ismered az elmédet, a fizikai világot, most, ebben a pillanatban is ezek felett állsz. Ebben a pillanatban elmondhatod, hogy felettük állsz. Ez a csendes tanú – a tudat mindig csendes. Milyen nyelven szólal meg ez a tudatosság? Németül, héberül vagy franciául?
Nem, a tudatosság minden nyelv tanúja. Ám öntudat nélkül ezek a nyelvek nem léteznek.
A világ összes szava és összes nyelve… semmi sem létezik e nélkül a csendes tanú nélkül; de amikor ez a tanú ott van, minden más is ott van. A tanú nem is csendes, hanem a csend maga, a béke. Megzavarhatod a tudat békéjét? Lehetséges ez? Hogyan zavarhatnád meg? Olyan ez, mint a mozivászon, lehet tűz, lehet eső, de nem érinti – sosem tudja megzavarni a tudatodat. Nem mondhatod, hogy: „Valami zavarja a tudatomat”, mert mikor azt mondod „a tudatom“ hol van eme tudat tulajdonosa? Ha azt mondod, „Rendben, akkor a tudat egy birtokolható tárgy“, akkor ki annak a tulajdonosa? A tulajdonos a tudat maga.
Sankara legfelsőbb Brahmanja nem személy. Mi a személy? A személyes azt jelenti: különálló. Mi olyan jó abban, hogy különálló, attól a ténytől eltekintve, hogy így szoktuk meg? Hozzászoktunk az elkülönültség megtapasztalásához, de valójában ez az egyedüllétet jelenti. Lássuk be, mennyit szenvedünk, mennyire akarjuk mások társaságát. Mindenki utál egyedül lenni, fél a magánytól. Miért? Félünk ezektől a dolgoktól, mert egyedül lenni, különállónak lenni, nem természetes. Még ha mindig lenne is veled valaki, ez az érzés akkor sem múlna el. Miért? Mert az hamis élmény, hogy én különálló lény vagyok. Ebben ott az állandó félelem. De ha ez lenne a természetes állapot, akkor nem lenne benne félelem és szenvedés, – nem félnék a magánytól. Ezért mondják, hogy Brahman személytelen. A személytelenség azt jelenti, hogy sosem vagy elkülönült. Soha. A szeparáció teljesen hamis. Brahman gunák és tulajdonságok nélküli. Nem mondhatod, hogy az „átman hatalmas“, mert csak egy dologról mondhatod, hogy hatalmas. Ha azt mondod, hogy Szvámí Szvarúpánanda nagy, hogy érted azt? Hogy ő nagyobb nálam, de kisebb egy dinoszaurusznál. Olyan nincs, hogy valami önmagában nagy. A nagyságot valami máshoz kell hasonlítani. Ha azt mondod, hogy Szvámí Szvarúpánanda kicsi, az azt jelenti, hogy kisebb mint egy elefánt, de nagyobb, mint egy hangya. Ha azt mondod, hogy Szvámí Szvarúpánanda bölcs, akkor ez azt jelenti, hogy bölcsebb, mint a hangya, de butább, mint Einstein. Semmit sem állíthatsz anélkül, hogy valami mással össze ne hasonlítanád. Láthatjuk tehát, hogy csak meghatározásokkal korlátozott dolgoknak adhatunk tulajdonságokat.
Milyen tulajdonságokkal jellemezheted a végtelent? Nem jellemezheted, mert a végtelen nem valami kettős, csak egy lehet, így nem jellemezheted tulajdonságokkal. Az Úr Krisna kérdezte Ardzsunától a Gíta 10. fejezetében: „Miért akarod tudni mindezeket a részleteket? Tudd, hogy létezem és Énem egyetlen molekulájával az egész teremtést fenntartom”; ez azt jelenti, hogy bár azt gondolod, ez a teremtés határtalan, én felette állok és ez a teremtés csak bennem zajló jelenség. (2) Ez Brahman tulajdonságok nélküliségének jelentése, hiszen hogyan is ruházhatnánk fel az Egyet attribútumokkal?
Brahman alaktalan. Ezt nem kell bizonyítani, mivel a tudat alak nélküli. Milyen a tudat formája? Mondhatjuk, hogy minden lehetséges forma a tudatból származik. Beszélhetünk minden lehetséges formáról múlt, jelen, vagy jövő időben, a formák a tudatból származnak, ám a tudat nem maga a forma – az alaktalan. A tudatnak nincs olyan meghatározható speciális karaktere, mint ahogy például a kémiában megismerheted a vas speciális tulajdonságait. De a tudat milyen speciális jellemzőkkel rendelkezik? Ha azt mondod, hogy a tudat tud, nem a tudatról beszélsz. A tudatnak nincsenek jellemzői, azok a szubjektum jellemzői, nem a tudatéi. Mivel a tudat számára nem létezik másik, így hogyan mondhatnád, hogy a tudat tud? Még amikor szat-csid-ánandáról beszélünk, ezek sem a tudat jellemzői. Valójában ez a tudat igazi természete, mint a tűznek a hőség.
Lábjegyzet:
(1) Máté evangéliuma 13, 44-52, Lk 17, 20-21
(2) Sivánanda Bhagavad Gíta 10/42: “De e sok részletet tudnod mire való, Ardzsuna? Létezem, az egész világot fenntartván Lényem egy részével.“
Magyarázat: Én vagyok az ősmag, melyből a teremtés létrejött. én vagyok mindenek magja. én vagyok mindenek Én-je. Semmi sem létezhet nélkülem. Minden az Én természetem. Én vagyok a lélek mindenekben. ( Spirituart Jóga Alapítvány kiadványa)
