Megbocsátás
A megbocsátás egyfajta győzelem: felülkerekedünk a hamis önazanosításból fakadó negatív érzelmeken és már csak a szeretet marad. A megbocsátás a szeretet megnyilvánulása, a szattva, a jóság minősége. Sivánanda Mester minden hónapra javasol nekünk egy erény fejlesztését. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány tanítást a megbocsátás képességének fejlesztésére.
„Felejts el gyorsan minden sértést, amit másoktól kaptál. Bocsáss meg azoknak, akik bántanak. Soha ne hordozz magadban haragot senki iránt. A megbocsátás a legmagasztosabb erény. Emlékezz arra, hogy a ma bűnöse a holnap szentje.”
„Elfeledni és megbocsátani a téged ért sérelmeket jótékonyság.”
„Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy ők cselekedjenek veled.”
– Szvámí Sivánanda Szaraszvatí
Negatív érzelmeink azért keletkeznek, mert nevünkkel, formánkkal és tulajdonságainkkal azonosítjuk magunkat. Az alábbi versike egy vietnámi szerzetestől emlékeztet minket arra, hogy Minden csakis mi vagyunk. A Forrásunk, Lelkünk egy mindenben.
KÉRLEK SZÓLÍTS IGAZ NEVEMEN – Thich Nhat Hanh
Ne mond, hogy holnap elmegyek –
Még ma is érkezem.Nézz mélyen: minden másodpercben, még mindig érkezem.
Érkezem, hogy bimbó legyek egy tavaszi ágon,
hogy apró madár legyek, még törékeny szárnyon,
aki énekelni tanul új fészkében.Érkezem, hogy hernyó legyek a virág szívében,
hogy ékszer legyek, még rejtőzködve egy kőben.
Még mindig azért érkezem, hogy nevessek és sírjak,
hogy féljek és reméljek.Szívem ritmusát minden élő születése és halála adja.
Én vagyok a kérész,
Aki átalakul a folyó felszínén.
És én vagyok a madár,
aki lecsap, hogy lenyelje a kérészt.Én vagyok a béka,
aki boldogan úszik a tó tiszta vízében.
És én vagyok a vízisikló,
aki némán elfogyasztja a békát.Én vagyok a gyermek Ugandában, csont és bőr,
lábaim vékonyak, mint a bambuszvessző.
És én vagyok a fegyverkereskedő,
aki pusztító fegyvereket árul Ugandának.Én vagyok a tizenkét éves lány,
menekült egy kis csónakban,
aki az óceánba veti magát,
miután egy kalóz megerőszakolta.
És én vagyok a kalóz,
szívem még nem képes látni és szeretni.Én vagyok az államférfi,
temérdek hatalom a kezemben.
És én vagyok az ember, aki adósságát vérével fizeti népemnek,
lassú halált halva egy kényszermunka táborban.Örömöm, mint a tavasz, oly meleg,
az egész Földet virágba borítja.
Fájdalmam, mint a könnyek folyója,
oly hatalmas, hogy megtölti a négy óceánt.Kérlek szólíts igaz nevemen,
hogy egyszerre halljam minden kiáltásomat és nevetésemet,
hogy lássam, örömöm és fájdalmam egy.Kérlek szólíts igaz nevemen,
hogy felébredhessek,
és így nyitva maradhasson szívem ajtaja,
az együttérzés ajtaja.
MIRE TANÍT MINKET EZ A VERS?
Minden csakis Ő, azaz csakis ÉN. Ha jót teszek mással, akkor magammal teszek jót, ha másnak ártok, akkor egyedül magamnak ártok.
HOGYAN TUDJUK A MEGBOCSÁTÁST GYAKOROLNI?
- Csakis úgy, ha olyan helyzetekbe hoz minket a sors, hogy van mit megbocsátani. A következő mese, erről szól: a Kis Lélek és Nap
- Emlékezzünk a karma törvényére, a ma eseménye a múltban gyökerezik, egy előző életünkben mi magunk is ugyanezt tettük mással és most egy „Lélek testvérünk” eljátszotta nekünk/velünk ugyanazt. Nézzünk szembe az élettel, ahogy jön. Emlékezzünk kik vagyunk!
- Amikor megérint minket az öröm és bánat (az ellentétpárok), akkor ragaszkodásban, a radzsasz minőségében vagyunk. A jóga minden eszköze a jóság (szattva) minőség felé emel minket:
Mind a jóság minőségét erősítik, ezáltal kevésbé vagyunk ingerültek, érzékenyek, labilisak. Növekszik bennünk a béke, szeretet, elfogadás és a megbocsátás képessége.
Váljon kedves teljességetekre!
Hasonló tanításokat ide kattintva olvashatsz.
***
VÁRUNK SZERETETTEL
„A Jóga gyakorlásával megnő az energiád, az életerőd, az élethosszod és az egészséged szintje.”
– Szvámí Sivánanda„Bárki jógázhat, nem számít, mennyi idős, milyen vallású, milyenek az anyagi és egyéb körülményei. Fiatal vagy öreg, beteg vagy egészséges – mindenkinek hasznára válhat ez az évezredes tudomány.”
– Szvámí Visnu-dévánanda
Látogass el a FACEBOOK oldalunkra is, ahol folyamatos friss híreket és tanításokat olvashatsz a jógával kapcsolatban.
