
Irgalom
Az irgalom egy erény, melynek kiművélésével legyőzhetjük a haragot, gyűlöletet és a féltékenységet. Sivánanda Mester minden hónapra javasol nekünk egy erény fejlesztését, ennek megfelelően az irgalom májusban van a fókuszban.
Ebben a cikkben összegyűjtöttünk néhány tanítást, melyek segítségével kifejleszthetjük ezt az isteni tulajdonságot.
“Az irgalom a szeretetből fakad, egy kegyes megnyilvánulás, egy isteni erény. Az irgalom az, mely mások szenvedéseinek rokon érzetét kelti bennünk. Különös hajlam arra, hogy pl. a bűnösöknek járó büntetést készek vagyunk elengedni. Isten a tökéletes irgalommal teli.
Hogyan lehet kifejleszteni?
A világ egy nagy-nagy egyetem. A természet a legjobb tanító. A világban olyan erényeket fejleszthetsz, mint az irgalom, tolerancia stb. Ezeket nem tudod kifejleszteni egy barlangban. A világ a legjobb tanítómester.
– Szvámí Sivánanda Szaraszvatí
A szanszkritban ezt a karuná szó jelöli, mely együttérzést, irgalmat jelent.
A Mahábháratában Krisna így beszél erről: Dharma – kötelesség, becsület, karuná – együttérzés (Mahábhárata 5/8)
„Kötelesség – mindenki elgondolkodik rajta. Van, aki saját kötelességéről beszél, van, aki másokéról. Az emberek kibeszélik mások elítélendő tetteit. Nincs olyan, aki ne gondolkodott volna a kötelességein. De mit is jelent valójában a kötelesség? Megértette-e valaha bárki?
A becsületes tettek megtanítanak együtt élni másokkal, és békében élni a mindenséggel. Ezért van az, hogy a kötelesség végzése közben mindig békés a hangulat. Megtapasztaltad már? Vagyis a becsület (kötelesség, dharma) véget vet az ember küzdelmeinek.De elképzelhető-e az, hogy az emberek ne viaskodjanak egymással? Gondold végig: a viszály a szeretet mellett is ott van? Erre igennel fogsz válaszolni, de ha jobban belegondolsz, akkor ráébredsz, hogy amikor küzdünk valamivel, a szeretetről megfeledkezünk. Akkor pedig feltörnek a vágyak, megjelenik az önteltség és düh. Na és a szeretet? Nem. A szeretet nem jelenik meg, mert amikor a szeretet jelen van, a viták, viszályok és veszekedések mind eltűnnek.
Mi lenne, ha ilyen szeretet uralná az egész világot? Nem csak az emberekben, de az élővilágban, akár a fűszálakban is, ha szeretet tölti el a szívet, jelen lesz-e benne harag? Biztosan nem. Amikor az egymás iránti szeretet érzése kiterjed a teremtés egészére azt együttérzésnek (karuná) hívják. Ez azt jelenti, hogy az egész világot elfogadni. Csakis szeretettel viseltetni mindenki iránt. Senki ellen sem tiltakozni. A becsület (dharma, kötelesség) igazi lényege az együttérzés.
Ha a becsület egy fa, akkor az együttérzés a törzse és a gyökere. De az ember életében előfordul, hogy megfeledkezik a becsületről. Néhány szabályba és hagyományba kapaszkodik. De az együttérzésről teljesen megfeledkezik. Ezért a világot átitatják a viszályok, az irigykedés, kizsákmányolás, harag és gyűlölet. Más szóval a becstelenség. Akkor pedig a Mindenhatónak avatár formájában kell átadni a valódi tudást az embereknek.
A Mahábhárata története egy olyan korról szól, amikor néhányan helyesnek tekintették a hagyományt, míg mások becstelenül éltek, a harag, gyűlölet és ambíciók örvényében, amely a rend hanyatlásához vezetett. Akkoriban az emberek szerették egymást, de nem volt szeretetük az egész világ iránt. Nem volt bennük együttérzés.
Ezért Én avatárként jelentem meg.
paritrāṇāya sādhūnāṁ – a jók felszabadítására,
vināśāya ca duṣkṛtām – a gonoszok megsemmisítésére,
dharmasaṁsthāpanārthāya – a rend helyreállítására
saṁbhavāmi yuge yuge – minden korszakban megszületek
Én, Vászudéva Krisna.”
Tehát életünk legfőbb kötelessége az egység, a jóga mindennel és mindenkivel, ez csakis az irgalmon, az együttérzésen, a szereteten keresztül történhet meg, ezáltal jön létre az egység Önmagunkkal is.
Szvámí Csidánanda Szaraszvatí: „Az emberben a végtelen jóság, szeretet, kedvesség és együttérzés lehetősége rejlik, mert részei vagyunk Istennek, aki ezen erények kimeríthetetlen óceánja.”
Szvámí Sivánanda: „Egy pár együttérző csendes mosoly, egy együttérző pillantás, egy pár gyengéd és kedves szó, egy pár kedves cselekedet – mindezekkel kikövezhető a hosszú út, melyen boldogságot vihetünk a szomorkodóknak. A valódi együttérzés azt jelenti, hogy belehelyezkedsz mások helyzetébe. Egy másik ember fájdalmának és szomorúságának enyhítésével elűzheted a sajátodat.”
Szvámí Sivánanda: A haragot szeretettel tartsd féken
„A harag tönkreteszi a fizikai test idegrendszerét és mély, tartós lenyomatot hagy az asztráltestben. Az asztráltestből sötét nyilak lövellnek ki. Egy erőteljes dühroham komoly gyulladást eredményez az asztráltestben. Felméred tehát, milyen szörnyű következményekkel jár, ha dühöngesz?
Ne ess áldozatul a haragnak. Uralkodj rajta a szeretet, megbocsátás, együttérzés, önvizsgálat és mások tiszteletben tartásának erejével.
Szegezd elmédet az Úr (Forrás) lótuszlábaira. Ezalatt kezeidet szenteld a munkának. Gyakorlással előbb-utóbb sikerülni fog. A fizikai munka automatikussá, mechanikussá vagy ösztönössé válik. Elméd nem mozdul az Úr lótuszlábaitól. Akkor is elérheted Istent, ha a világban élsz.”
Aranyosi Ervin – A farkas és a fehér rózsa
(ismeretlen szerző meséje nyomán)Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.S jött a többi állat, ők is felfedezték,
lassan körbejárták, de nemigen szerették:
– Milyen kis egyszerű – mondta rá a páva
– színtelen, pórias, nincs jól eltalálva!
– Olyan közönséges – mondta a keselyű
– csupa szomorúság, se vígság, se derű!
Az öreg, csúf madár lenézően mondta,
kopaszsága virult, ahogy rikácsolta:
– Nézzétek, hogy néz ki, nem szégyelli magát?
Nem elég a látvány, érzitek a szagát?Farkas a fák közül figyelte csak őket,
a gúnyolódókat, az incselkedőket.
– Mind ilyenek vagytok – gondolta magában
– nem értékelitek a csodát a világban.
Nem veszítek észre a kecsest, a szépet,
nem viselitek el, lám, a szerénységet.
Féltek mind a világ szép tükrébe nézni,
nem hagyva lelketek széptől megigézni.Megjött a vaddisznó, megjelent a róka,
s képét a medve is végül odatolta,
s mindnek volt rossz szava a szegény rózsára,
gúnyesőben ázott, bizony, szegény pára.
– Hát ez meg micsoda? – fanyalgott a róka
– ily rondát nem láttam születésem óta!
És mit keres pont itt? Ki engedte ide?
Azt hiszi magáról, lesz neki irigye?S horkant a vaddisznó – Csúnya és útban van!
Csak kerülgethetjük minden pillanatban.
S lám a szegény rózsa fejét lehajtotta,
a bánat a szívét búval borította.
A szirmai közül, mintha könnycsepp lenne,
vízcsepp hullt a földre, bánatként peregve.
És a farkas nézte, s gondolta magában:
– Nem veszitek észre, hogy sír fájdalmában?
Miért kell bántani, minden rossz szót érez.
A gúny összepiszkít, mindent összevérez.– Nem tudom szeretni – dörmögte a medve,
s nyúlt a rózsa felé – legyen letépkedve!
Le is hajolt hozzá, kitépje a “csúnyát”,
ám, ekkor egy tövis megszúrta az ujját.
Nézzétek csak mit tett! – s mutatta a mancsát,
s kimondta a harag halálos parancsát:
– Ki kell ezt irtani, mert szörnyen veszélyes,
tapossuk a földbe, most már esedékes! –
Vaddisznó rárontott, megtaposva testét,
és a többi tapsolt, nagy boldogan lesték,
ahogy azt, ki más volt, tán szebb, mint a többi,
nem hagyták már tovább fényben tündökölni!És a farkas nézte, s üvölteni vágyott:
– Elpusztították e gyönge, kis virágot!
Csak, mert más volt mint ők, különleges lélek!
Mert, ami szokatlan, attól egyként félnek?!
S mikor azok később elhagyták a rétet,
a halott rózsához még közelebb lépett,
a megölt virágot lassan felemelte,
gyengéden, kímélve a szájába vette,
s elügetett véle, saját odújához,
szerény, titkot rejtő, árva hajlékához.
Egy kis gödröt kapart, majd belefektette,
egy szép imádságot mondott el felette.
– Isten veled rózsa, nem érdemeltek meg,
hiába virultál, nemigen szerettek…
Miközben temette, sírt érte a lelke,
mintha önmagából egy részt eltemetne.Másnap szomorúan, egy új napra ébredt
hajlékát elhagyta, s aztán nagyot nézett.
Nem hitt a szemének, lám csak csoda várta,
mitől álmos szemét még nagyobbra tárta.
Mert a fehér rózsa, ott pompázott szépen,
ahová temette, háza közelében,
Oly csodálatos volt, milyet még nem látott,
rajta harmatcseppek formáltak gyémántot,
szirmain csillogtak a reggeli fényben,
ámulatot keltve a farkas szívében.
A farkas csak állt ott, némán, meghatottan,
egy isteni csoda vált valóra ottan.
Most történt először vele életében,
hogy sírt, s örömkönnyek gyűltek a szemében.Lám, az együttérzés, mily csodára képes.
Örömökre lelni, mindig lehetséges.
Ha nem csordaösztön, s nem érdek szabályoz,
ha nem igazodsz a többség „igazához”.
Mikor engeded, hogy a szíved vezessen,
hagyod, hogy önzetlen másokat szeressen,
akkor csoda érhet, mikor nem is várod,
így teremt a vágyad csodás, szebb világot!
ÖSSZEGZÉS
Végezd napi feladataidat kötelesség tudóan (dharmikusan), a végeredmény elvárása nélkül. Ez a karma jóga, mely megszabadít az önzőségtől, azaz megtisztítja a szívet és az elmét. Keresd a lehetőséget, hogy mások örömére tehess.
Gyakorold tudatosan az együttérzést, irgalmat minden helyzetben. Azaz légy nyitott, elfogadó, helyezkedj mások helyzetébe, így fejlődik benned a szeretet és kikopik a harag, ellenérzés, nem-tetszés, mely minden szenvedés oka.
Ha bajban találod magadat, lehangoltságot vagy szomorúságot érzel, nézz körül és segíts másokon. Ahogy enyhíted mások fájdalmát, a tied is elmúlik.
Dzsapázz (mantra recitálás) rendszeresen. A mantra ismétlése kikoptat belőled minden rosszat. Amikor a harag vagy más negatív érzelem kezd hatalmába keríteni, gyakorold a mély teljes légzést (5-10x) és ismételj egy mantrát. Ez gyors segítség minden bajban.
Pránájámázz! A rendszeresen gyakorolt légzőgyakolatok nyugodttá és energikussá tesznek. Biztosítják a jó hangulatot, ezáltal kevésbé billen ki az ember az egyensúlyból.
Ászanázz! A helyes testgyakorlás, erősíti az idegrendszert és rugalmassá teszi az egész testet. A feszült helyzeteket is képesek leszünk rugalmasan kezelni.
AUM Sántih sántih sántihi – AUM Béke béke béke
Hasonló tanításokat ide kattintva találsz.
Váljon teljességetekre!

