Őszinteség
Így fogalmazza meg a Manu Szmriti, egy védikus törvénykönyv az őszinteséget:
“Az ember mondjon igazat; az ember mondjon kellemeset. Az ember ne mondjon olyat, ami igaz, de kellemetlen, sem olyat, ami kellemes, de hamis. Ez az ősi Dharma (törvény).”
– Manu Szmriti
A jóga irodalom annyira fontosnak tartja az igazmondást (szatja), hogy a szabályok között második helyen sorolja (a nem-ártás, ahinszá után), mint kifejlesztendő erényt:
„Ha az igazsághoz való ragaszkodás (a valótlanságtól való tartózkodás) megvalósul, (a jógi) hatalmat nyer a tettek és a tettek következményei fölött.”
– Patandzsali Jógaszútra II/36.
Ha az ilyen ember azt mondja valakinek: „Áldás reád”, az illető valóban áldást, áldott hatást nyer. Ha azt mondja a betegnek: „Gyógyulj meg”, igazságereje valóra váltja szavát.
Ahhoz, hogy a beszédünk helyes legyen és a fejlődésünk eszközévé váljon, figyelnünk kell rá, azaz fegyelmeznünk kell. Ehhez négy szempontot kell figyelembe vennünk, melyeket mindenkor együtt kell alkalmazni: ne okozzon izgatottságot vagy fájdalmat (1), legyen őszinte (2), kellemes (3) és hasznos (4); ha ezek közül hiányzik belőle az egyik vagy a másik jellemző, akkor az nem nevezhető a beszéd fegyelmezésének. A beszéd lehet pl. kellemes, de ha nem tartalmazza a másik három elemet, akkor már nem beszélhetünk a beszéd fegyelmezéséről.
A többi jóga szabályt (jama – korlátozások, nijama – előírások) itt találod.
Hasonló tanításokat ide kattintva olvashatsz.
A képet köszönjük: Kovács P. Alexnak.